Ez a bejegyzésem egy kiegészítés az eddigi Napüdvözet írásaimhoz:
Igazából részletezni szeretném a Napüdvözlet gyakorlatsort lépésről-lépésre, és légzésről-légzésre.
Kezdjük is az első mozdulattal: amikor a kezeinket imádkozó kéztartásba tesszük.
- Tegyük ezt úgy meg, hogy egy mély lélegzetvétellel először nyújtsuk fel a karjainkat, majd mély kilégzéssel helyezzük imádkozó kéztartásba a kézfejeinket. Ilyenkor egy kicsit nyomjuk meg ezt a kilégzést, megszabadulunk minden feszültségtől, készenállunk a Napüdvözlet megkezdésére.
Majd innen mély belégzéssel nyújtózunk hátra.
- Egy kicsit a karokat szét is nyithatjuk, a lényeg, hogy érezzük ahogy a mellkasunk kitágul, segítve ezt egy mély hátrahajlással is.
Ebből a helyzetből mély kilégzéssel hajlunk előre egyenes háttal, előrefelé nyújtózkodva.
- Ilyenkor tegyük le a kezünket a talajra, ha nem tudjuk nyújtva tartani a lábakat, nyugodtan hajlítsuk be a térdünket, de a kezünk legyen a lábfejeink mellett a talajon kétoldalt. Legyen biztos támaszunk, hiszen innen kell majd az egyik lábunkkal hátralépni.
Első körben jobb lábbal, majd a következőben bal lábbal lépünk hátra, mindig egy mély belégzéssel.
- A hátralépésnél arra figyeljünk, hogy amelyik lábunkkal hátralépünk annak a térdét igyekezzünk letenni a talajra, a fejünket pedig emeljük fel, próbáljunk minél magasabbra nézni ilyenkor.
A másik lábunkkal is hátralépünk, most visszatartjuk a légzésünket.
- Ilyenkor próbáljuk meg minél egyenesebben tartani magunkat.
A talajra 3 ponton ereszkedünk le.
- Első a térd, második a mellkas, majd a homlokot tesszük le, végül egy jó mély kilégzéssel leeresztjük a csípőt, a hasunkat, szinte érezzük ilyenkor ahogy kipréseljük a levegőt a testünkből. Lábfejeinket is lefektetjük, és máris a kobraállás kiinduló helyzetében vagyunk.
A kobraállást szép lassan vesszük fel egy mély belégzéssel, fejjel indítva az emelkedést.
- A fejünket emeljük minél magasabbra, a könyököket zárjuk szorosan a mellkas mellé, a csípő ne emelkedjen fel, a karokat nem muszáj kinyújtani.
Innen emelkedünk fel mély kilégzéss fordított V betűbe.
- A sarkakat nyomjuk lefelé, a lábaink nyújtva legyenek. Ha nem kényelmes a póz, lépkedhetünk egy kicsit előrébb, és egy picit terpeszbe. A csípőt próbáljuk minél magasabbra emelni, a karokkal pedig nyújtózkodjunk annyira előre amennyire csak tudunk. Igyekezzünk minden levegőt kipréselni ebben a pózban.
Majd innen előre lépünk egy mély belégzéssel azzal a lábunkkal amelyikkel kezdtük a kört.
- A másik térdünk lent legyen a fejünk pedig fent. Igyekezzünk az előrelépéssel a két kezünk közé lépni.
A másik lábbal is előrelépünk, mélyen kilélegzünk, ilyenkor az állásból előrehajlásban vagyunk.
- Fontos, hogy most viszont már tartsuk nyújtva a lábakat, nem baj, ha nem ér le a kezünk a talajra. Innen ugyanis előrefelé kell nyújtózkodni a karjainkkal, és mintha húzna valami vagy valaki előre és felfelé kezdünk emelkedni egyenes háttal és közben mélyen kezdünk belélegezni is.
A belégzést végül egy mély hátrahajlással fejezzük be.
- Itt is érezzük a mellkas tágulását, ehhez a karokat egy picit szétnyithatjuk. Az utolsó körnél mindig próbáljunk meg a legmélyebben hátrahajlítani a testünket, ehhez stabilan álljunk zárt lábbal.
Végül karjainkat letesszük, megpihenünk egy pillanatra, mielőtt folytatnánk a másik oldalra, vagy az utolsó kör esetén mielőtt lefekszünk Savászanában.
Om Namah Sivaya ✿
