A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből ered, amely a következőket jelenti: egyesít, összeköt, összekapcsol. Az egyén-univerzum, a test-lélek, vagy a mester-tanítvány kapcsolatára gondolhatunk itt, de valódi mélységében összekapcsol önmagunkkal, vagyis betekintést nyerhetünk abba az eredeti természetünkbe amit elveszítettünk. Jógázás közben cél a meghitt állapot elérése, semmiképp nem egy extrovertált, kifelé forduló, magamutogató helyzet.
A jóga összetett, és nevezhetjük gyűjtőfogalomnak amely mind a mozgást, a lélegzést, a szellemi és lelki részeket is összekapcsolja, ezáltal egy életmódot formál.
Jógaórán elsősorban megtanulunk lélegezni, relaxálni, befelé figyelni, koncentrálni, összpontosítani, fejlesztjük a testérzetet.
Kezdeném a Jóga elmélet sorozatomat a Lélegzéssel:
Miért kell megtanulnunk lélegezni? De hiszen mindenki tud lélegezni..., vagy mégsem?
Legalábbis helyesen nem. A lélegzés az életünkben egy ösztönös folyamat, tesszük, tudatosság nélkül. Vegetatív működés, mely az akaratunktól függetlenül is létrejön. A ki- és belégzés egy feltétlen reflex, melyet különböző biológiai tények (vér oxigén és széndioxid szintje, tüdő telítettsége) vált ki.
A légzésünket képesek vagyunk akaratlagosan is irányítani:
- képesek vagyunk mélyen belélegezni
- képesek vagyunk visszatartani a levegőt
- képesek vagyunk hosszan kilélegezni
- és képesek vagyunk légzésszünetet, vagy kint tartani a levegőt.
A valódi légzésszabályozás a kilégzésünk szabályozása, nem a belégzésünké.
Ugyanis minél több levegőt fújunk ki, annál többet tudunk utána belélegezni, a szervezetünk pedig képes megújulni, feltöltődni, helyesen működni megfelelő oxigénbevitel esetén. Az energiaáramlás helyreállítása légzőgyakorlattal lehetséges.
A tüdő szellőztetése tehát a kilégzésen alapszik, ezért érdemes gyakorolni a Kapalabháti légzőgyakorlatot /itt találod/ ahol a hangsúly a kilégzésen van.
