Ezt a kérdést tulajdonképpen évek óta válaszolom, folyton arról írok milyen csodálatos a jóga, segít megőrizni a fiatalságunkat és az egészségünket, megnyugtat és kiegyensúlyoz, és még sorolhatnám mennyi jótékony hatása van a testünkre, a szellemünkre és a lelkünkre egyaránt.
Most tehát már nem erről szeretnék írni, hanem egy személyes átélés történetével válaszolni a kérdésre, hogy miért jógázom.
Kislányként a szombámban amikor egyedül jógáztam, nem azért tettem, mert egészséges, vagy fiatal akartam lenni, hiszen az voltam. Hajtott valami belülről, amit akkor még nem tudtam megfogalmazni, éreztem, hogy amikor jógázok harmóniába kerülök önmagammal, azt nem vehette el tőlem senki, csak az enyém volt, és bármikor visszatérhettem ebbe az állapotba. Kapcsolódtam.
Babapóz, az egyik legmeghittebb ászana
Nem kell túlmisztifikálni az életet, nem kell ahhoz Indiába menni, és gurut keresni, hogy jógázzunk, ahogy Dr. Weninger Antal is megírta a Jóga a mindennapokban című könyvében:
"Gyermekkortól kezdve az aggastyán korig mindenki számára nyitva az út, hogy jógázhasson, persze a kellő mértékkel folytatva a gyakorlatokat. Türelem, komoly érdeklődés és az ügy szeretete mindenkit alkalmassá tesz gyakorlására. Könyvünk egyetlen célja kimutatni, hogy a jóga nem keleti, nem nemzeti, s nem vallási jelenség, hanem összhang a nagy természet élete és az ember egyéni élete között. Amit itt előadunk, az mind egészséges, harmonikus, hasznos és célszerű. Nem kell érte Indiába utazni, s nem kell erőszakolt testtartásokat sem végezni."
A jóga menedék, egy alkalom arra, hogy magunk legyünk, kapcsolódjunk önmagunkhoz, az élethez. A relaxációt is mindig ezzel a mondattal zárom: "Biztonságban érzem magam, mert tudom, hogy valódi lényem, az örökkévaló, a soha el nem múló igazság, az élet itt van bennem."
Om Namah Sivaya ✿